2014. Tavaszi Regionális Konferencia sorozat
Legyél az, akinek Isten álmodott!
Néhány éve közösségünkben, a Női Misszió keretében, szervezettebben is elkezdődött a nők közötti munka összehangolása. Ennek köszönhetően jöttek létre a teadélutánok, a pásztorfeleségek részére rendezett találkozók, regionális női találkozók, az országos női konferenciák. Egyre inkább kialakul egyfajta rendszeresség: ősszel országos konferencián, Budapesten, tavasszal pedig a régiók több felől is jól megközelíthető, központi gyülekezeteiben találkozunk egymással.
Az idei évben a II. Tavaszi Regionális Női Konferenciasorozat alkalmával Békésen, Kiskőrösön, Pécsett, Budapesten, Várpalotán gyűltek össze a hölgyek az MPE régióinak gyülekezeteiből. Ezúttal nem külföldről hívott vendégek hirdették Isten üzenetét a résztvevők között, hanem az MPE Női Missziójának, a Király Lányainak vezetői látogattak el a megadott helyszínekre. A meghirdetett alkalom előtt találkoztak a régióból érkezett pásztorfeleségekkel és a gyülekezetek helyi, női munkájának vezetőivel. A beszélgetés egyrészt lehetőséget adott az egymással való megismerkedésre, másrészt válaszolhattak felmerülő kérdésekre, megoszthatták egymással tapasztalataikat.
Mindegyik összejövetelen a helyi dicsőítő csapatok vezették a nőket Isten imádatában, a felé való megnyílásban, az imában. A jégtörő játék sem maradhatott el, így a résztvevők közül többen valamilyen ajándék-meglepetést is kaptak. A vendéglátó gyülekezetek pásztorfeleségei igei gondolatokkal, személyes bizonyságtételükkel erősítették a jelenlévőket.
Minden helyszínen ugyanabban a témában hangzott Isten üzenete, hogy ezáltal is egymással közösségben, ugyanabba az irányba tudjunk haladni. A konferencia fő gondolatát – „Legyél az, akinek Isten álmodott” – Pintér Eszter, a Női Misszió vezetője fejtette ki bővebben a jelenlévők számára.
Hernyóból pillangó
Bevezetőjében elmondta, hogy hosszabb gondolkodás, imádság, megbeszélés után az MPE Női Missziója számára a Király Lányai névválasztás tűnt legmegfelelőbbnek. Ebbe az elnevezésbe minden korosztály beletartozik, és emlékeztet arra, hogy ha átadtuk az életünket az Úrnak, akkor a Királyhoz tartozunk.
Nagyon fontos – hangsúlyozta már az elején –, hogy megérezzük azt, Isten mennyire szeret bennünket. Nem véletlenül „lettünk” ezen a világon, hanem Ő gondosan megálmodott minket. Megalkotta a külsőnket, mindenkiben más-más értéket helyezett el. Eltervezte, hogy kinek-kinek milyen jövőt szeretne adni.
Mit kezdünk mindazzal, amit Isten nekünk adott? – hangzott el a kérdés. Gondot kell fordítanunk a külsőnkre is, szükséges, hogy karban tartsuk a testünket. Felelősek vagyunk azért is, hogy milyen az arcunk – azon tükröződik leginkább, mi van a szívünkben. Ezért elsősorban az a fontos, hogy elfogadjuk a váltságot, amit Isten a Fia által készített el számunkra. Tulajdonképpen ettől válunk a Király lányaivá.
A természetből vett hasonlatokkal még megfoghatóbbá vált a mondanivaló. Beszélt arról, hogy amikor tavasszal a természet megújul, egy-egy növényről már le is mondunk, mert úgy tűnik, nem fog kihajtani. Viszont jó látni, amikor az elhaltnak látszó növények mégis életre kelnek, kizöldülnek, virágot fakasztanak, és végül gyümölcsöt teremnek. Nekünk is ilyen átváltozásban van részünk, amikor megértjük Isten szeretetének a mélységét, és engedjük, hogy beáradjon az életünkbe.
Néha úgy érezzük, túl sok a gondunk, problémánk: nem értjük, hol van Isten? De életünkben a szenvedéseknek, a nehézségeknek is átformáló ereje van. Használjuk ki a nehézségek idejét is arra, hogy közben átformálódjunk! Küzdelmünket ahhoz hasonlította, mint amikor a selyemhernyó gubójából előbújik a lepke. Egyszer valaki megfigyelte ezt az órákon át tartó küzdelmet, hogy mekkora erőfeszítéssel próbál a gubóból egy kis résen át kijutni. Úgy tűnt, a lepke végére ért minden erejének, ezért a férfi segíteni akart neki. Vágott egy kis rést a burkán, hogy megkönnyítse a pillangó dolgát. A lepke ezután valóban könnyen kijutott, de a szárnya ernyedt, összeaszott volt. Soha nem lett képes arra, hogy elbírja a teste súlyát, és felröppenjen. A szűk nyíláson való kijutás közbeni küzdelemre ugyanis a pillangónak szüksége van. Eközben árad szárnyaiba az a nedv, ami képessé teszi, hogy aztán kifeszüljön, és repülni tudjon vele.
A „repülésnek” ára van!
Ha megfutamodunk az életünkben adódó nehézségek miatt, nem leszünk elég erősek. Át kell mennünk a küzdelem folyamatán. Istentől sokszor erőt kérünk, Ő pedig nehézségeket ad, hogy közben erősebbé legyünk. Vagy bölcsességet kérünk, és problémákat kapunk, amiket meg kell oldanunk. Esetleg jómódot kérünk, de helyette megfelelő értelmet, erőt kapunk, hogy dolgozni tudjunk. Vagy bátorságot kérünk, és akadályokat kapunk, hogy legyőzzük őket.
Sokszor másképp képzeljük az életünket, mint ahogy alakul. Úgy tűnik, semmit nem kaptunk, amit akartunk – de megkaptunk minden szükségeset, amitől a szárnyaink megerősödnek. Mivel a Király lányai vagyunk, erős, harcos hercegnőkké kell válnunk! Sokszor harcolnunk kell a családunkért, szeretteinkért – és soha nem szabad feladnunk! Isten országa, királysága Isten szeretetén alapszik. Ez a mozgatórugója. Amikor Isten szeretete beárad az életünkbe, mi is ki tudjuk feszíteni a szárnyainkat, és repülni tudunk! Az egész lényünket be kell töltenie, mindenhová be kell áradnia Isten szeretetének, hogy a nehézségek idején repülni tudjunk. Hogy begyógyuljanak a sebek az életünkben, és eljussunk azokra a magaslatokra, amelyeket Isten tervezett számunkra.
A ma még kúszó-mászó hernyóra fényes jövő vár: egyszer tudni fog repülni! Előttünk is legyen ez a jövőkép. A Szent Szellem segítségünkre van, hogy Jézus képmására átformálódjunk.
Mi az én részem az átalakulásban? Mit kell nekem tennem? Először is el kell fogadnom Isten kegyelmét, szeretetét. Ő megteszi értem, amit én nem tudok magamtól megtenni. Az én részem az is, hogy időt töltsek vele, beteljek Szent Szellemmel, hogy még jobban átformáljon. És ahhoz, hogy a Király tetszésére formálódjak, meg kell változnia a gondolkodásomnak. Ugyanis gondolataink kihatnak az érzelmeinkre, beszédünkre, tetteinkre, meghatározzák a viselkedésünket is. Isten Igéje segít ebben az átformálódásban. „Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek.” (Jer. 31:33) Arról gondolkodjunk, ahhoz ragaszkodjunk, amiket Isten mond rólunk. Sok konkrét bibliai idézet hangzott el iránymutatásként, amely – mint Isten hozzánk szóló szerelmeslevele.
Rozgonyiné Sarolta különböző formájú, mintájú, anyagú csészéivel szemléltette, hogy Isten különbözőségeink szerint más-más célra használ bennünket – de egyformán kedvesek és fontosak vagyunk számára. Lehet, hogy a körülményeink változnak, az egészségünk „csorbul”, de Ő nem dob el emiatt, hanem másfajta feladatot bíz ránk. Királyként az életünkben nem csupán szimbolikus figura akar lenni, mint az európai királyságok uralkodói. Életünk minden helyzetében valóságosan szeretne uralkodni. Hívjuk be Jézust abba az élethelyzetbe, amely számunkra éppen nehéz. Engedjük, hogy Ő munkálkodjon és adjon győzelmet nekünk.
Kovács Dénesné Anikó arról beszélt, hogy az életben kapott érzelmi sérüléseinkből, fájdalmainkból, csalódásainkból, haragból Isten teljesen meg akar gyógyítani, tisztítani. Már gyerekkorban, az iskolában elkezdődnek a csúfolódások, bántások, amelyek mély sebet ejthetnek bennünk. Később a ránk zúduló elvárások, a médiából érkező értékrend miatt hamis képet alkotunk magunkról. Ezt az ördög kihasználja, hogy gyötörjön az alkalmatlanság érzésével. De Isten tudja, miért olyannak alkotott, amilyenek vagyunk. Megszabadulhatunk az akadályoktól, amelyek visszatartanak attól, hogy szabadon, gyermekként az Atya, a Király jelenlétébe mehessünk. Végül Anikó imádságban vezetett bennünket, hogy ez a belső szabadulás, a megbocsátás, a gyógyulás ott helyben elkezdődjön és végbemenjen a szívünkben.
Süteménnyel és üdítővel megterített asztal mellett, személyes beszélgetéssel zárultak az alkalmak. A hölgyek már most meghívást kaptak, az őszi Országos Női Konferenciára. 2014. október 25-én, szombaton – Budapesten, a Lurdy Házban – vendég előadónk a Lydia magazin alapító-főszerkesztője, Elizabeth Mittelstaedt lesz.
Rozgonyiné Krajcsir Sarolta
