Kedves Hölgyek!

A konferenciát a tervezett helyszínen  nem tudjuk megrendezni, a járványügyi helyzet miatt, de online közvetítéssel fogjuk megtartani.

Az online konferencia előreláthatólag szombaton 10-1 ig fog tartani.Aki szeretne még jelentkezni péntek délutánig itt lehet: Online jelentkezés

Az ehhez szükséges információt e-mailbe fogjuk kiküldeni azok részére akik jelentkeztek.

Köszönjük a megértést, és a rugalmasságot! 

 



Kedves Hölgyek!

Szeretettel hívunk és várunk Benneteket
                                 a Király Lányai Női Misszió 12. Országos Konferenciájára! 

 
Néhány információ a konferenciáról: 

Időpont: 2020.október 17. szombat 1000-1745
Helyszín: Budapest - Lurdy Ház

Vendég: Dr. Marozsán Ibolya

 Téma: Hétköznapi hősök

 Részvétel: Előzetes jelentkezés alapján ezen a Jelentkezési lapon!

 Jelentkezési határidő: október 11. illetve a létszám beteltéig

/A jelenlegi helyzetre való tekintettel  korlátozott számban tudunk jelentkezéseket fogadni./

Részvételi díj: 2020.09.21-30-ig 1000,-Ft

                   2020.10.01-10-ig 1500,-Ft

Gyerekeknek 0-2 évig ingyenes 3-14 évig 500,-Ft

Jelentkezésed az adatlap kitöltésével és az utalásod beérkezésével lesz érvényes.
Átutaláshoz szükséges információkat a RÓLUNK oldalon találod meg!

Várunk szeretettel!

























          A jelentkezés lezárult.



























2019 - Regionális konferenciák- mini KLOK
************************************
***********************

Várunk szeretettel minden hölgyet az alábbi alkalmakra!
Hívjátok meg barátnőiteket is!
Süteményt, gyümölcsöt szívesen fogadunk az alkalom utáni üdítő mellé!

INFORMÁCIÓK RÉGIÓK SZERINT   
 Dél Magyarországi Regionális Női alkalom /mini K.L.O.K./ - Szeged
Az alkalom helyszíne: SZEGED, Gogol u.7.
Időpont: 2019. április 27. szombat 16:00

Észak - Magyarországi Regionális Női alkalom /mini K.L.O.K./ - Debrecen
Az alkalom helyszíne: ÉLET GYÜLEKEZET METEOR KÖZPONT
DEBRECEN, Bocskai tér 10.
Időpont: 2019. május 11. szombat 15:00
Információ: +36 70 335 33 01
Dél2 Magyarországi Regionális Női alkalom /mini K.L.O.K./ - Békéscsaba
Az alkalom helyszíne: BÉKÉSCSABA, Berényi út 25.
Időpont: 2019. május 11. szombat 16:00

Közép Magyarországi Regionális Női alkalom /mini K.L.O.K./ - Budapest
Szeretettel várunk Benneteket egy különleges reggelire!

Az alkalom helyszíne: Fortuna Szálloda- és Étteremhajó
1137 Budapest, Szent István park, alsó rakpart
            /A Margit hídtól kb. ezer méterre található a hajó,
            ahogy a pesti oldalon a rakparton haladunk az Árpád híd felé/

Időpont: 2019. május 25. szombat 9:00-13:00
Részvétel: előzetes jelentkezés alapján, a létszám be teltéig
  Részvételi díj: fizetés átutalással 2000,-/fő                              
Jelentkezés: Itt, ezen a linken
Jelentkezési határidő: 2019.május 21.
Szükség esetén információ: +36 70 776 76 00



Dunántúli - Magyarországi Regionális Női alkalom /mini K.L.O.K./ - Inota
Az alkalom helyszíne: 8103 INOTA, Damjanich u.4.
Időpont: 2019. június 1. szombat 15:00

Dunántúli2 - Magyarországi Regionális Női alkalom /mini K.L.O.K./ - Paks
Az alkalom helyszíne: PAKS, Kereszt utca 28.
Időpont: 2019. június 8. szombat 15:00
Információ: +36 70 779 3653

***********************


 













 
2018-as események
Kedves Hölgyek, szeretettel hívunk,
                      a Király Lányai Női Misszió Országos Konferenciájára - KLOK
  Időpont: 2018.október 6. szombat 900-1745
Helyszín: Budapest - Lurdy Ház
Vendég: Melinda Henderson és Déborah Rosenkranz  
Téma: Hit mára… hit holnapra…
Merj nagyobb dolgokat hittel megragadni!

Részvétel: Előzetes jelentkezés alapján
            
      Jelentkezési határidő: létszám beteltéig

.............................................................................
2018 - Regionális konferencia sorozat -mini K.L.O.K.-
 Téma: Jó dolgok várnak rád!  Ne félj!
               Harcolj a kapcsolataidért, otthonodért, gyermekeidért, férjedért!
 

 Helyszínek:
2018.03.24. Zirc 
2018.04.13. Debrecen péntek18:00 - Élet Gyülekezet - Bocskai tér 10.  
2018.05.12. Budapest szombat 10:00 - DÁS gyülekezet - XIV Gizella út. 37.  
2018.05.26. Mezőcsokonya 14:00 - Pünkösdi Gyülekezet - Hősök tere 5.
2018.06.09. Békéscsaba szombat 16:00  Berényi út 15.
2018.06.09. Kecskemét  szombat 10:00 - Pünkösdi Gyülekezet - Klapka út 9.
  
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 


2017-es események
Király Lányai Országos Konferencia - KLOK
Időpontja: 2017.nov.4. szombat 900-1745
Helyszín: Budapest - Lurdy Ház
Vendég: Maria L. Prean 
Téma: Változások útján!




Maria L. Prean Innsbruckban született,
negyvenes éveiben ment férjhez, 60 év felett lett Afrikában misszionárius, és 3 gyermek édesanyja. 
Ugandában felépítette a „Vision for Africa“ telepet,
amely azóta több mint 10 000 gyermeknek adott tanulási lehetőséget az óvodától egészen a szakképzettség megszerzéséig.
Mária meggyőződése, hogy
        a legjava még ez után következik.
Sokak életébe hoz reményt, örömet. Szíve legmélyebb vágya az, hogy az emberek megtalálják életük valódi rendeltetését, és  személyes kapcsolatba hozza őket Jézus Krisztussal.





Részvétel: előzetes jelentkezés alapján
Jelentkezési határidő:  2017.okt.15. ill. a maximális létszám betelte
A létszám betelt.

...............................................................


 2017-es Regionális konferencia sorozat -mini K.L.O.K.-





 
2016-os esemény



*************************





2015.11.07. Melinda Henderson - K.L.O.K. Budapest - Lurdy Ház





A remény diadala
 
    Alapvetően nem vagyok szorgos konferenciára járó. A női konferenciáról azt gondoltam, hogy inkább anyukáknak és feleségeknek szól, ezért bevallom, kicsit távol éreztem magamtól; ennek ellenére becsületesen utánanéztem a programnak.
   A meghívott szolgálattevő, Melinda Henderson, amerikai származású, Bécsben élő misszionárius, akinél kétszer állapítottak meg rákos daganatot, de teljesen meggyógyult betegségéből. Úgy tűnt, a konferencia témája ehhez kapcsolódik majd.  A szervezők Az egészséges élhető élet címet adták  a rendezvénynek. Mivel ismeretségi körömben sok betegséggel, félelemmel küszködő ember van akiknek szüksége van bátorításra, ezért nagyon jó ötletnek tartottam, hogy az alkalom ezzel a témával foglalkozik. Ennek ellenére továbbra is úgy éreztem, nem nekem szól. Egy telefonon érkezett felkérés azonban megváltoztatta a szombati terveimet és mégis részt vettem a Király Lányai novemberi eseményén. Kíváncsi voltam. 



Mindennapok, krízishelyzetek, halál
       Mire odaértem, a terem tele volt. Hátul sorfalként álltak a rendezvényen segítő, cipekedő, rendet felügyelő férfiak. Mindezt tették azért, hogy a nőknek rendezett alkalom sikeres legyen, ez pedig nagyon kedves, önfeláldozó gesztus volt tőlük. A konferencia elemein érződött, hogy a szervezők figyeltek a kedves, nőies légkör kialakítására: lila-rózsaszín díszítés, virágdíszek, meglepetések apró ajándékokkal, női dicsőítő csapat, és női szolgálattevők - mindez rengeteg résztvevővel, különböző korosztályokból. Ez volt a második meglepetés, tinédzserekre - fiatalokra nem számítottam.
            Melinda délelőtti igehirdetésének középpontjában a remény üzenete állt. Az 1Tim 4,10 alapján az aktívan megélt hit és remény diadaláról beszélt, ami emlékeztet minket Isten ígéreteire és bizalommal van a Teremtő róla alkotott jó tervei felől. Az értelmező szótár szerinti reménység egy bizonyossággal teli várakozást jelent, amit nekünk, keresztényeknek össze kell kapcsoljunk azzal a fel-, és elismeréssel, hogy Jézus minden helyzetben elég a számunkra. Melinda három élethelyzetre alkalmazta a remény megélését: mindennapok, krízishelyzetek és halál.

Ha nem tenné is...
      Mindennapjaink reménységét a Jer 29,11 igére alapozhatjuk. A hétköznapok könnyen ledarálnak, ne hagyjuk, hogy a láthatókra tekintve elhaljon a reménységünk! Gondoljunk arra, hogy Ő sem adta fel velünk kapcsolatban. 1Pt 3,15  pedig arra bátorít, hogy mindig legyünk készek a  bizonyságtételre reménységünk felől.
      Az élete során mindenki szembe találja magát nehézségekkel. A végeláthatatlannak tűnő időszakban gyakran vádaskodunk, felelősségre vonjuk Istent, hogy miért nem törődik már velünk, hol van, miért hagyja, hogy ilyen rettenetes dolgok történjenek. A sűrű, gondokkal teli helyzetekben Dániel 3. fejezetéből tanulhatjuk meg a helyes hozzáállást: Isten képes rá, hogy megszabadítson, de ha nem teszi, akkor is őt szolgálom. Nőként hajlamosak vagyunk hagyni, hogy érzelmeink uralkodjanak, és a feldúltság könnyen reményvesztéshez vezet. Isten nem hagy egyedül és tervei szerint meg is fog szabadítani. Legyünk hűségesek, álljunk ki azért, amiről tudjuk, hogy igaz!
     A halálról alkotott képünk gyakran nem összeegyeztethető a hitünkkel, a ránk váró örök élettel. Hívőként a halálunk pillanata is szerepel Isten jó tervében, és azzal a pillanattal elkezdődik valami csodálatos és új. Ha erre tekintünk, a félelem eltűnik. Jób halálhoz való viszonyulása tiszteletreméltó: “Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve.” (Jób 1,21) Semmi sem a miénk.
     Melinda nem egy habkönnyű témakört hozott elő, de közvetlen, energikus személyiségével, pontokba szedett, jól felépített gondolatmenetével megragadta a figyelmet és követhetővé tette szolgálatát. Szükségünk van bátorításra, ami  az ő szájából erőteljesen és hitelesen hangzott.
      A részvevők nagy száma azt jelzi, hogy igényünk van az együttlétre, beszélgetésre. Sokan több órás utazás árán jutottak el a rendezvényre, de jöttek, mert fontosnak érezték. Az alkalom alatti integetések, a szünetben elhangzó “Majd beszéljünk!”, “De jó, hogy látlak!”, “Hogy vagy?” mondatok a mutatják a konferenciák igazi erejét. Úgy tűnik, hogy élethelyzettől és korosztálytól függetlenül szükségünk van akár tágan értelmezett barátnőkre, akik között azt érezhetjük, hogy nem vagyunk és nem maradunk egyedül a problémáinkkal. Ahogy a gyülekezetünkben megfogalmaztuk: szükségünk van “fonóra”. Jó, hogy ezt a szükséget az MPE Női Missziója közösségi szinten felkarolta.
Dénes Judit



"Lehetsz nagyon áldott, de mit sem ér, ha nem vagy egyensúlyban"

   Melinda Hendersonnal a november 7-i Országos Női Konferencia előestjén beszélgettem. Melinda a férjével, Larry Hendersonnal a Vienna Christian Center (VCC, Bécsi Keresztény Központ) pásztorai. Sok ima után, a Szent Szellem vezetése alapján költöztek misszionáriusként Ausztriába. A pásztorlásukkal vezetett VCC egy multikulturális missziós központ, ami Bécs nemzetközi lakossága felé szolgál.
 
   A szervezet minden héten nyolc különböző nyelven zajló alkalmat vezet és felügyel, új megtérőknek és tagoknak tart továbbképzést, menekülttáborokban és szerteágazó missziós feladatokban segít Közép-Európában. A házaspár – Melinda saját szavával élve – "elképesztő" gyermeket nevelnek. A legidősebb fia, Austin szintén teljes idejű szolgáló szeretne lenni, míg öccse, Jake, üzletember. A legkisebb gyermeke, Olivia még csak tizenhárom éves. Mindhárman szeretik az Urat, szeretik a családjukat.
    Melinda épp akkor érkezett meg Bécsből, és a hosszú út ellenére is kedvesen és lebilincselően válaszolt a kérdéseimre. 


Mesélnél egy kicsit a gyerekkorodról? Milyen családban nőttél fel, milyen háttérrel rendelkezel?
    Nagyon áldottnak tartom magam, mert keresztény családban nevelkedtem. Amikor megszülettem, az apám utazó evangélista volt. Nem volt egy gyülekezethez köthető szolgálata, ezért egyik helyről a másikra költöztünk. Volt egy lakókocsink és apa kis gyülekezetekben és ébredési mozgalmakban prédikált. Kiskoromban, Alabamában végül elvállalta egy gyülekezet pásztorolását. Mivel egy pásztor otthonában nőttem fel, nagyon korán éreztem, hogy el vagyok hívva a szolgálatra. Az édesanyám nem volt aktív a szolgálatban, ő egy igazi jó pásztorfeleség volt, gondot viselt a házra, a gyerekekre, de soha nem prédikált. Én viszont körülbelül tizenkét éves koromra tudtam, hogy ezt kell csinálnom. Egy nagy ifjúsági konferencián vettem részt, éppen csak beléptem a tizenéves korba. Azon az estén a prédikátor azt kérdezte tőlünk: "Hajlandó lennél lépni, ha Isten elhív téged? Hajlandó lennél letenni az életed a teljes szolgálatra, a teljes idejű misszióra? Hajlandó lennél elmenni bárhova, ahova Isten elhív téged?" És a mai napig emlékszem, hogy imában ezt válaszoltam erre: "Igen, Uram, hajlandó vagyok!" Ez az elhívás azóta is él bennem. Ahogy idősebb lettem, folytattam a szolgálatot a gyülekezetben. Mindent meg akartam tenni, amit csak tudok. Bármiben szükség volt rám, nekem nem számított, én csak ott akartam lenni és szolgálni, szolgálni, szolgálni!
Hogyan talált két ennyire egyforma látású ember, mint te és a férjed egymásra?
    A férjemmel nagyon fiatalon találkoztunk, én még csak tizenöt éves voltam. Ugyanabban a gyülekezeti táborban vettünk részt, ugyanazon a héten. Ott ismerkedtünk meg, a következő évben pedig mindketten ugyanarra a missziós útra mentünk. Az volt mindkettőnk első missziós útja. Ő is tudta, hogy misszionáriusnak van elhívva. Valahogy így kezdődött.
Hogyan kezdődött a közös szolgálatotok?
     Már a legelején, amikor összeházasodtunk, tudtuk hogy Isten teljes idejű szolgálónak hívott el minket, és azt is, hogy ez az elhívás mindkettőnknek szól. Szóval mindig együtt mentünk mindenhova és mindent együtt csináltunk. Miután mindketten befejeztük az egyetemet a férjem ifjúsági pásztor lett. Én gyermekmunkásként szolgáltam ugyanabban a gyülekezetben. Tíz évig szolgáltunk így, hiába tudtuk végig, hogy a misszióra vagyunk elhívva. Abban az időben ugyanis az Úr azt mondta, hogy még nem jött el a számunkra megfelelő pillanat. Szóval csak vártunk. Aztán, tíz év után úgy éreztük, hogy az Úr azt mondja: "Itt az idő, hogy elinduljatok!" Így lemondtunk a gyülekezetben, és jelentkeztünk egy missziós szervezethez.
Merre vezetett az első missziós utatok? Hogyan alakult ki bennetek, hogy oda kell mennetek?
     Egy konferencián voltunk, és éreztük, hogy Isten beszélt nekünk egy helyről, a Kanári szigetekről Spanyolországban. Még sosem jártunk ott, de Isten a szívükre helyezte azt a vidéket, ránk helyezte annak az országnak a terhét. Abban az időben a fiaink még nagyon kicsik voltak, a lányom pedig akkoriban született. Habár nem tudtuk mibe csöppenünk, azt mondtuk, hogy bízunk Istenben és nem is látogattuk meg a helyet előtte, hanem összepakoltuk a házat és mentünk. Leszálltunk a repülőről fejenként három bőrönddel, és elkezdtük ott az életünket. Tíz évig szolgáltunk ott. Isten nagyon a szívünkre helyezte, hogy nemzetközi gyülekezeteket plántáljunk. A létrejött gyülekezetek növekedtek és Isten nagyon megáldotta ezeket. A gyerekeink pedig velünk együtt nőttek fel a misszióban.
Azt mondod, nagyon szerettetek a Kanári szigeteken élni. Hogyan kerültetek később mégis Bécsbe?
      Felhívott minket a missziós szervezetünk vezetője és elmondta, hogy van egy nagy nemzetközi gyülekezet Bécsben, és nagyon szükségük van egy misszionárius párra, akik átvennék az irányítását. Kifejezetten olyan párt kerestek, akik együtt dolgoznak. Megkérdezték, vállalnánk-e. Sokat imádkoztunk érte, mert a Kanári szigetekről is szerettünk volna továbblépni, már majdnem tíz éve ott éltünk, és a gyerekeink csak ezt ismerték. Ez 2009-ben történt. Ekkor elmentünk Ausztriába, hogy döntést tudjunk hozni. Amikor visszafelé felszálltunk a repülőre, a férjem ezt mondta nekem: "Melinda, én úgy gondolom, hogy Isten egy edző, és mi a csapatának játékosai vagyunk. Játszhatunk ebben vagy abban a pozícióban, de Istenen múlik, hogy elmozdítson minket egyikből a másikba. Oda, ahol ő akar látni minket."   Úgy érezte, hogy Isten azt mondja, hogy ez már nem a mi helyünk és el akar mozdítani minket. Ez tisztán szólt a szívemhez. Én az életemmel mindig csak Istent akartam megdicsőíteni, mert végül ez az, ami számít. Nem számít, hol élsz, nem számít, mit csinálsz, vagy mennyi pénzt keresel. Igazából az a kérdés, hogy az életed a nap végén megdicsőíti-e Istent? Abban a pillanatban tudtam, hogy ez nem arról szól, hogy én hol akarok élni, hanem arról, hogy ő hol akar engem látni. Szóval még egyszer összepakoltam egy házat és Ausztriába költöztünk.
Milyennek találjátok a nemzetközi gyülekezetben való szolgálatot?
      A nemzetközi gyülekezet egy elég egyedi dolog, mert az egész világról, különféle kultúrákból járnak ide emberek. Ez segít megérteni, hogy Isten népe mennyire változatos, mennyire különböző. Ez azonban egy csodálatos dolog, mert itt az emberek tisztelik egymás kultúráját, és a közöttük lévő különbségeket. Isten szava nem változik meg attól függően, hogy milyen kultúrából származol, Isten szava univerzális. A misszió alapja Isten igéje, és nem az egyedi neveltetés. Nagyon szeretjük ezt a missziót.
Hogy tudod összeegyeztetni azt, hogy teljes idejű pásztorságod mellett édesanya vagy, háztartást vezetsz, gyerekeket hordasz jégkorcsolya órákra?
            
    Ez egy nagyon fontos dolog, és sokszor megkérdezik tőlem. Én erre ezt tudom mondani, hogy: egyensúly, egyensúly, egyensúly. Láttam olyan nőket, akik keményen dolgoznak a misszióban és ezt a családjuk rovására teszik. Én úgy érzem, hogy Isten engem elsősorban feleségnek hívott el, ami természetesen az én döntésem is volt, ahogy az is, hogy legyenek gyerekeim. Nem lehetek a legjobb felesége a férjemnek, ha csak szolgálok. Ő az elsődleges szolgálatom, a gyerekeim a másodlagosak, és csak ezután jön a szolgálat, amit a gyülekezetben végzek. Ezt az egyensúlyt muszáj megtartani, mert ha nem sikerül, akkor az tönkreteszi az embert. Elveszítheted a családodat, a gyerekeid megutálhatják a szolgálatot, még talán Istentől is elfordulnak. Én mindig is azt akartam, hogy a gyerekeim szeressék azt, hogy Isten elhívott minket, mint családot. Sose akartam, hogy azt érezzék, valamiből kimaradtak csak azért, mert mi egy olyan család vagyunk, akik szolgálunk. De mindig tudták, hogy mik a prioritásaink. Minden az egyensúlyon múlik. Számomra a legfontosabb az a példa, amit otthonodban állítasz. Nem számít mennyire prédikálsz, vagy énekelsz jól. Lehetsz nagyon áldott és felkent, de mit sem ér, ha nem vagy egyensúlyban. Tisztelni, szolgálni és szeretni a férjedet, a gyerekeidet a legfontosabb. Amikor rendben tartod az otthonodat, részt veszel az iskolai elfoglaltságokban és mindenben, amit csinálni akarnak, azzal kifejezed feléjük a szereteted.
Mit tanácsolsz azoknak, akik küzdenek az egyensúly megtartásával?
    Számomra ez nagyon könnyen megy, de ismerek olyanokat akiknek valóban nem. Szerintem ennek szívből kell jönnie. Úgy értem, annyira szeretem a férjemet, hogy nem szeretném, ha azt kellene látnia, hogy szuperül prédikálok, de feleségként küzdök. Ez nem is hangzik jól, igaz? Amikor a férjem hallgatja a prédikációmat, azt szeretném, ha azt mondaná, hogy "de jól beszél, és ő a világ legjobb felesége is". Azt szeretném, ha a gyerekeim is ezt gondolnák. Ha azt mondanák, hogy "anya mennyire szuper, mindig a családot helyezi előtérbe". Amit ehhez meg kell tanulni, az az, hogy tudj nemet mondani az embereknek. Azt gondolom, az a szolgáló nők legnagyobb hibája, hogy lelkifurdalást éreznek, ha nem veszik fel mindig mindenkinek a telefont, és azt gondolják, hogy mindig rohanniuk kell, ha valakinek szüksége van rájuk. Ez nem igaz. Vannak idők, amikor nemet kell mondani, és ezt meg kell tanulni. Mert ezáltal tudod a családodat és a saját testi, szellemi egészségedet is egyensúlyban tartani. A férjemmel van erre egy módszerünk. Mindig megkérdezi tőlem, hogy "Boldogok vagyunk? Boldogok vagyunk az életben, a misszióban?" Ha nem érezzük magunkat igazán boldognak, akkor valamit nagyon rosszul csinálunk. Azt látom, hogy sok szolgáló ki van fáradva, úgy érzik, mintha az emberek legalább százfelé húznák őket. Ez nem egészséges, ráadásul a nap végére még csak nem is boldogok. Szerencsétlenek, frusztráltak. Szóval az én tanácsom az lenne, hogy tanulj meg nemet mondani!
A testi egészségről is beszéltél. Tudom, hogy többször is át kellett menned azon a traumán, hogy rákos megbetegedéssel küzdesz. Mesélnél arról, hogyan jöttél rá, hogy valami nincs rendben és miként reagáltál, amikor megtudtad?
     Kétszer is diagnosztizáltak rákkal. Az első alkalommal épp misszionáriusnak jelentkeztünk, és a missziós szervezet kérésére vettünk részt egy teljes egészségügyi felülvizsgálaton. Az egyik papíromra az volt írva, hogy el kell mennem mammográfiára. Huszonkilenc éves voltam. Azon gondolkoztam, hogy ennyi idősen nem szokták az embert mammográfiára küldeni. A vizsgálat után az orvos hívott, és megkérdezte, hogy be tudnék-e menni másnap? Innen már tudtam, hogy valami gyanúsat találtak. Bementünk, és megmutatta nekünk a mammográfia eredményét, majd közölte, hogy rákos elváltozást lát, és műtétre van szükség, hogy azt azonnal eltávolítsa. Ez egy szerdai napon történt, a műtétet pedig hétfőre időzítették.
    Azon a vasárnap estén egy kicsiny vidéki gyülekezetben voltam, ahol a dicsőítés alatt egy régebbi dalt énekeltek. Ennek a dalnak a címe az, hogy Én az Úr vagyok a te gyógyítód. Amint ezt a dalt énekeltük, megerősödött bennem, hogy Isten kezében tartja az életemet, és nem kell aggódnom. Hallottam, amint Isten azt mondja, hogy nincs szükségem a műtétre. Nem gyakori, hogy az ember felhívja az orvosát, és lemondja a műtétet, de beszéltem a férjemmel, és ő is egyetértett velem. Azt tanácsolta, hogy tegyem meg ezt a hitbeli lépést, és mondjam le a műtétet. Szóval felhívtam a kórházat és elmondtam, hogy nem fogok bemenni. Közben, egy misszionárius barátom, akinek volt már mellrákja, felhívott aznap este, és azt mondta nekem, hogy menjek el egy specialistához, akinél ő is járt korábban, és kérjek egy második véleményt. A tanácsára elmentem oda, és csináltak egy biopsziás vizsgálatot, és újra megállapították, hogy mellrákom van.
     Emlékszem, épp az autóban ültünk, és a férjem vezetett. Egyszer csak azt mondta nekem, hogy sajnálja, hogy ezen kell keresztülmennem, és hogy ez történik. Én pedig úgy voltam vele, hogy őt sajnáltam. Volt egy olyan felesége, aki rákos, és volt két kisfia. De mindezek alatt végig azt éreztem, hogy ennek még nincs vége. Amerika egyik legjobb orvosa először sugárkezelést, majd kemoterápiát javasolt, úgy, hogy két héten belül el kellett volna kezdenem a kezeléseket. Csináltak még egy biopsziát és hazamentünk. Egy-két nap múlva felhívtak, hogy azonnal menjek vissza, mert az utolsó biopsziás vizsgálat semmilyen rákos elváltozást nem mutat. Szóval azonnal visszamentünk, és csináltak még egy vizsgálatot, hogy megerősítsék az előző eredményét. Csodálkoztak, és nem tudták megmagyarázni, mi történt, mert az első eredményhez képest a mostani vizsgálat semmilyen rákos elváltozást nem mutatott. Az Úr teljesen meggyógyított!
Az ember egy nehéz helyzetnél mindig számot vet az életével. Te mit tanultál ez alatt az időszak alatt?
     Sokan, amikor valaki beteg elgondolkoznak, hogy Isten most éppen bünteti őt? Biztos azért megy keresztül mindezen, mert valamit nagyon rosszul csinált. Engem a János 9-ben írottak nagyon megérintettek ezen időszak alatt. Itt a vakon született férfi történetéről olvashatunk. A tanítványok azt kérdezik Jézustól, hogy miért született ez az ember vakon? Kérdésükben két opciót adnak Jézusnak: vagy a férfi vétkezett, vagy a szülei. Mennyire abszurd. A férfi vakon született, hogyan vétkezhetett volna ő? És Jézus azt mondta, hogy egyik sem igaz, azért született vakon, hogy Isten ereje nyilvánvalóvá lehessen rajta. Én nagyon szeretem ezt a megközelítést, ez az igerész mindig is elbűvölt. Nem azért leszel beteg, mert te tettél valami rosszat, vagy a szüleid, vagy Isten haragszik rád. Isten szeretne megdicsőülni ezen a helyzeten keresztül.
Mi volt a helyzet a második rákos diagnózis után?
    A második betegségem öt évvel ezelőtt kezdődött. Bármit ettem, beteg lettem tőle. Azt gondoltam, biztos ételallergiám van, így diétáztam, de akármit hagytam ki az étrendemből, nem használt. Elmentem egy orvoshoz, és hamar kiderült, hogy mitől voltam rosszul, a diagnózis: vastagbélrák. Volt egy nagyméretű tumorom. Ekkor éppen a Kanári szigeteken éltünk, és persze ott volt a korábbi eset, amikor Isten meggyógyított 29 évesen. Ekkor 39 voltam. Azt mondtam Istennek, hogy legyen meg az akarata ebben is. Ez egy sokkal agresszívebb rákfajta, mint a mellrák, szóval azonnal csináltak vizsgálatokat, majd megállapították, hogy valóban rákos elváltozásról van szó és azonnal meg kell műteniük. A gyülekezet imádkozott, mert ismerték az első bizonyságomat, és mindenki hitt benne, hogy Isten ugyanezt meg tudja tenni most is. Éjszakákon át imádkoztak értem, de semmi sem változott, így végig kellett csinálnom a műtétet. Eltávolították a tumort, a beleim nagy részével együtt, és hat hónapig kemoterápiára kellett járnom. Amikor ezen végigmentem, végig a János 9 járt az eszemben, és folyton ezt mondogattam: Istenem, bízok benned. Hiszem, hogy a nap végén nem az én kényelmem, nem az én egészségem számít, hanem az, hogy megnyilvánult-e Isten ereje az életemben. A hat hónap kemoterápia alatt soha nem hagytam ki egy gyülekezeti alkalmat sem. Isten örömöt adott nekem ebben az időszakban, és mivel átmentem ezen a betegségen, sok lehetőségem adódott arra, hogy ezt megosszam másokkal. Mindannyian átmegyünk olyan dolgokon, amiket nem értünk az életben, legyen az betegség, vagy egy családi tragédia. Abban kell bíznunk, hogy Isten irányítja a lépéseinket. Nem mondta, hogy ezek a lépések mind szépek és könnyűek lesznek. Nem azt mondta, hogy csak jó dolgokon fogunk keresztülmenni. Ő azt mondta, hogy az igaz ember útját Isten irányítja. Akármik is ezek a lépések, meg kell bíznod benne, mert összességében valami jót tervez. Amikor először mentem keresztül a rákon, Isten csodaként gyógyított meg belőle. Ebben a második esetben a gyógyulás más módon érkezett. Át kellett esnem a műtéten, a kemoterápián, de Isten nagyon nagy erőt adott mindeközben. Az emberek meg szokták kérdezni, hogy melyikből tanultam többet. Én hálás vagyok mindkét tapasztalatért, mert az első megtanította nekem, hogy Isten egy csodatévő Isten. A második pedig megtanított arra, hogy akármin megyünk át, ő tud nekünk örömet és erőt adni.
    Órák hosszat tudtam volna hallgatni Melindát, aki olyan természetességgel beszélt ezekről az élethelyzetekről, mint akármilyen hétköznapi témáról. A szemében azonban ott volt a tűz, ami belülről fűtötte, Krisztus iránti szeretete és teljes elkötelezettsége.  
      Az interjút Ádámkó Erzsébet készítette


2015.Tavaszi Regionális Konferencia sorozat- mini KLOK

  

 Az elmúlt hetekben zajlottak országszerte a regionális női konferenciák, az ú.n. „mini KLOK”-ok (K.L.O.K. = Király Lányai Országos Konferencia). Hat helyszínen kerültek megrendezésre az alkalmak: Budapesten, Ózdon, Dudaron, Kiskőrösön, Pécsett, és Békésen.
 A rendezvénysorozat mottója az Ézsaiás 62,3 volt:„Ékes korona leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén.”


       Ez a mondat a babiloni fogságban élő zsidók vigasztalására hangzott el. A prófétai üzenet előre vetíti a szabadulást, gyógyulást, helyreállítást, sőt benne van a felemelkedés, az Isten dicsőségét szolgáló, nagyszerű élet ígérete is.
     A szervezők vágya az volt, hogy minél több hölgy életében váljon valósággá ez az ige. Életünk megtisztulva, helyreállítva válhat Isten kezében ékességé, mely a Király dicsőségét hirdeti. Azonban hiába van egy ígéret, ha azt nem hisszük el, nem hoz változást az életünkben. A mini KLOK célja az volt, hogy ragadjuk meg Isten nagyszerű tervét, s váljunk mi magunk is az Úr kezében, ékes koronává, királyi fejdísszé.
Isten szerinti anyósok
    A szolgálók különféle üzenetekkel bátorítottak bennünket.
Ha jelenleg „az ötvös tüzében” vagyunk is, Isten rajtunk tartja a szemét, és pontosan tud rólunk (Mal 3,1-3). A szenvedések, próbák azért vannak, hogy megtisztítsanak, és hogy felkerüljenek koronánkra olyan ékkövek, mint a megbocsátás, szeretet, öröm, békesség, stb.
     Ha most épp a halál árnyékának völgyében járunk is, az Úr velünk van, és vigasztalhat minket az ígéret, hogy a veszteségek után jön a felemelkedés (Zsolt. 23:4-6).
    Tudnunk kell, hogy a fáradságos hétköznapok őrlőmalmában honnan meríthetünk újra és újra erőt: az Úr, és az ő igéje a mi igazi erőforrásunk (Zsolt.1)!
    Nagyon sok gyakorlati tanácsot is kaptunk, hogyan lehetünk Isten szerinti nők, feleségek, anyósok (!), akiket nem a korszellem, hanem az isteni bölcsesség irányít.
A vendéglátó gyülekezetek nagyon kellemes környezetet biztosítottak számunkra ízléses díszítéssekkel, meglepetés ajándékokkal, finom frissítőkkel.

A Király Lányai Női Misszió következő rendezvénye, az őszi Országos Konferencia lesz november 7-én, melynek helyszíne ismét Budapesten a Lurdy Ház. Vendégünk Melinda Henderson a bécsi nemzetközi gyülekezet pásztorfelesége lesz.
Kedves Hölgyek! Már most gondoljatok erre az alkalomra, írjátok be a naptárotokba, imádkozzatok érte, és gondoljátok át, kit fogtok magatokkal hívni! A részvétel regisztrációhoz kötött. Kérünk benneteket, hogy minél előbb jelentkezzetek a kl.regisztrácio@gmail.com e-mail címen. Részletesebb információt is találtok majd a http://kiralylanyai.hu – Hírek oldalon. Jelentkezési határidő: 2015. augusztus 30., illetve a maximális létszám betelte.
Hisszük, hogy az Úr ismét gazdag áldást tartogat számunkra!                       Korvin Hedvig